Azért készítettünk magaságyást, mert a telkünk talaja nem alkalmas zöldség termesztésre, és mert szerettük volna a kert rendbetétele során felhalmozódott zöldhulladékot is hasznosítani. A felállított ágyás alsó egyharmadát  1,5-2 cm vastag  ágakkal töltöttük fel, amiket 30-40 centire felvagdostunk, erre halmoztuk rá a sövénynyírás és fűnyírás során keletkezett nyesedéket. Ennek a tetejére kerül a termőföld, amibe tavasszal már beültethetjük a palántákat. A beültetést követően a talajra 3-4 centiméter vastag mulcs réteget terítünk, hogy vissza tudjuk szorítani a gyomosodást, és lassítani tudjuk a talaj kiszáradását is.

Az ágyás építőanyaga 3 centiméter vastag gyalulatlan fenyő deszka, amit a hosszabb élettartam érdekében 2 rétegben lazurral kezeltünk, valamint hézagolással szereltünk össze. Az ágyást összefogó oszlopokat horganyzott tartókba csavaroztuk bele, hogy ne érintkezzenek a nedves talajjal. Az ágyás belső oldalait építési fóliával béleljük majd, ami egyrészt vízzáróként szolgál, másrészt megakadályozza, hogy a deszkák közt kiszóródjon a termőföld. A keret tetejére egy vékony szegélyt fogunk erősítünk, ami meggátolja, hogy a víz a deszkák és az építő fólia közé kerüljön.

A telek lejtését a keret alá helyezett térkő szegéllyel egyenlítettük ki. Az ágyás egyik végén a betontéglák egy része mélyebben lett beásva a talajba, ezáltal a keretet magát be tudtuk úgy állítani, hogy vízszintesen fusson, mégse kerüljön a talajszint alá, de túlzott hézag se maradjon sehol. A térkő másik előnye, hogy a felfröcsögő sár sem csúfítja el az ágyásdeszkáinkat.

Egy ilyen magaságyás bárki számára megteremtheti a kertészkedés lehetőségét, még akkor is, ha kedvezőtlenek a telkén a talaj adottságai.

Tipp: Az ágyás komposztálóként is kiválóan funkcionálhat, amennyiben nem burkoljuk  fóliával az oldalait.