cavallo

Egy év telt el azóta, hogy elkezdtük tervezgetni a saját apró kis erdőkertünk létrehozását.

Hosszas méregetés, rajzolgatás és olvasgatás után megérkeztek a növények. Majd következett a legnehezebb része a folyamatnak, elegendően nagy ültetőgödrök „kiásása” a sziklás talajba. A köveket különválogattuk, és a földet érett marhatrágyával és termőfölddel kevertük mielőtt visszatöltöttük. A gyökerek köré mikorrhiza gombát szórtunk, a tövek köré, a talaj tetejére faapríték és háncs is került. Tavasszal a kertet különféle gombák népesítették be. Kucsmagomba és fehér tarló gomba jelent meg nagy telepekben. Nagy örömünkre valamennyi növény szépen kihajtott. A bogyós gyümölcsök java mostanra már leteremett. Finom ribizlit, jostát és áfonyát szüreteltünk. A feketeberkenye és a málna még várat magára egy kicsit, és ha nem is sokat, de egy kis kóstolót hamarosan róluk is leszedhetünk majd. A datolyaszilváért kicsit izgultunk. Már felébred, mikor jöttek a májusi fagyok, de szépen átvészelte. Virágzott, de az apró terméseket egy nagy vihar mind leverte. A jujuba május végéig meg sem mozdult, mostanra viszont már tele van apró termésekkel. A legnagyobb sikertörténet azonban a „vándor kivi”, ami igazából mini kivi, de már annyi helyen volt a kertben, hogy rászolgált a vándor becenévre. Évekig semmit nem nőtt sem a termő, sem a porzó, most viszont úgy tűnik, megtaláltuk, hol érzi jól magát. Azóta több mint két méterre felfutott. Termés még nincs rajta, de reméljük, hogy jövőre végre a gyümölcsét is megismerhetjük!

Ilyen volt és ilyen most a kert.